Nos, befejeződött az MB1 2013-14-es szezonja.
Mondhatnám, hogy csalódás a 4. hely, de nem mondom. Csúnya búcsú lett volna José Gomes-től, ha legalább egy bronzérmet sikerült volna szereznie, újabb felesleges terheket rakva az általa szétcseszett csapat nyakába. Én személy szerint kimondottan örülök, hogy nem lesz nemzetközi-kupa kötelezettségünk, ennek a csapatnak ugyanis igen nagymértékű építkezésre van szüksége.
Tudom, hogy már írtam, de megismétlem: Gomes elérte, hogy a jól játszó játékosaink betlizzenek sorozatban. A fiatalok visszafejlődtek, igaz ez Kovácsra, Harasztira, de az öregekre éppúgy, például Sándorra. Haraszti ráadásul méltó szellemi utódja Sándornak, amennyiben legalább annyira lassan formálódik meg a fejében a gondolat a követendő játékról, ha nála van a labda, mint rutinosabb társának.
Sajnos Calatayud kivételével mindenki hullámvölgybe került. A középpályásaink és védőink nem tudnak sem lőni, sem beadni, a csatáraink pedig nem találják azt a 14 négyzetmétert, ami az ellenfelek kapuját jelenti. Különösen jeleskedett a labdák elszórásában Alvarez és Gomez, de a többiek – Brachi, Szolnoki, Stopira – sem tehetik ki az ablakba e szezon statisztikáit. Vinicius alapvetően egy jó átlagot hozott, Caneira – bármennyire is fáj leírnom – inkább a cirkusszal és a felesleges sárgáival tűnt ki a pályán, semmint a teljesítményével. Juhász egy két lábon járó életveszély – no nem az ellenfelek kapujára, hanem a sajátra. Nemigen emlékszem olyan mérkőzésre, amelyen ne lett volna legalább egy kritikus hibája, de előfordult, hogy többet is vétett. Stopira hihetetlenül erős és Sousa alatt elképesztő teljesítményt nyújtott, azonban Gomes valahogy rá is negatívan hatott. Egy sorral előrébb menve, Gyurcsó érdekes kérdés. Még mindig fiatal, rettentő gyors, a szabadrúgásai életveszélyesek, cselezni, beadni viszont nem tud. A cselezéshez kell egyfajta adottság, ami vagy az emberrel születik, vagy nem. Nála ez hiányzik, bár a gyorsasgágát kihasználva nem is feltétlenül van rá szüksége. A beadásai sebességben és magasságban jók lennének, de a célpontokat igen gyakran eltéveszti – ez viszont fejleszthető. Gomez, Alvarez, Sándor, Haraszti, Kovács viszont egyértelműen nagyon alulteljesítettek. Sándornál elképzelhető, hogy nem fekszik neki a védekező középpályás posztja, Sousánál ő a csatárok mögött helyezkedett még; gondolkodásban viszont iszonyúan lassú. Oliveira sajnos kevés lehetőséget kapott és láthatóan nem múltak el az egyensúlyzavarai. Remélem, teljesen rendbe jön és még marad, a Sousa-csapatnak óriási értéke volt. Nikolics és Zé Luis a csapat helyzetéhez viszonyítva jól teljesítettek – de csak ebben az inerciarendszerben. Noha Niko társgólkirály lett a paksi Simon Attilával egyetemben, számolatlanul hagyta ki a helyzeteket és olykor bántóan el is tűnt a mezőnyben. Persze ez nem elsősorban az ő “érdeme”, Gomes “mester” tevékenysége őt is érintette. Zé Luis a szezon első felében nem sok lehetőséget kapott, utána úgy tűnt, hogy beindul a szekér. Sajnos csak tűnt, mert aztán az addig pontos fejesek elkezdték elkerülni az ellenfelek kapuit.
A kispad “teljesítménye” értékelhetetlen. A simán kieső Kaposvár elleni vereség után az addigi 4 pontos előnyünk a Lokival szemben egyre olvadt, hogy aztán a szezon hátralévő 17 fordulójában ne csak ők, hanem a Győr és a Ferencváros és megelőzzön minket. Noha annyi pénz nincs a Földön, hogy én gratuláljak a Győrnek, mindenképpen említésre méltó. hogy Horváth Ferenc kevesebb mérkőzésen jobb eredményeket ért el velük, mint Pintér “Kommunikatív” Attila. A Ferencvárosnak gratula a harmadik helyért, de bennem felmerül a kérdés: biztosan kell nekik a nemzetközi kupaszereplés?
Foci egy amatőr szemével 