Agyalgások

Hosszú idő után újra jelentkezem.

Sok víz lefolyt Dunán és Tiszán, mióta utoljára írtam ide, most úgy érzem, megint van miről írnom.

Gondolhatjátok talán azt, hogy megsértődtem a Gomes-éra alatt – semmi sem áll távolabb tőlem. A Videoton mindig a Videoton marad, legyen szó arról, hogy a megye 3-ig zuhannak, vagy arról, hogy BL-t nyernek. A szünetnek sok oka volt, egyrészt a Gomes-éráról már nem volt mit írni, másrészt megváltoztak az életkörülményeim, ami most minden mást háttérbe szorít.

Most viszont van írni sokmindenről, így ki is használom az alkalmat.
Elsősorban mindenképpen a Vidinél történt változások, ami ide kívánkoznak. Új szakmai igazgatónk lett, Burcsa Győző személyében. Ha netán valaki nem tudná, kiről van szó, sürgősen keressen rá a Youtube-on a ’85-ös Vidi-menetelésre az UEFA-kupában. Érdeklődéssel vártam az ő tevékenységét, egyelőre az egész pozitív.
Nagyon kíváncsi voltam, mihez tud kezdeni Carillo azokkal a játékosokkal, akikkel Gomes nem érte el a kitűzött célokat. Persze ez a kitétel így nem feltétlenül igaz, hiszen a csapat – szerencsére – messze nem ugyanaz, mint tavaly. Volt, akit visszahívott a csapata, pedig hasznunkra volt, volt olyan is, aki elsősorban az éjszakai bulizással hívta fel magára a figyelmet (Zé Luis), teljesítményével erre képtelen volt (pl. Paraiba). Nos, Carillo elképzelései eddig nagyon ülnek: a Gomes-érában Gyurcsó már-már kikopott a csapatból, most ő viszi a hátán a társaságot. Niko hozza a szokásos gólérzékenységét (mindazonáltal a gólszerzéshez neki kell 4 helyzet, mert az első 3-at kihagyja), felzárkózott hozzá Juhász is, Kovács rosszul kezdte az évet, de aztán úgy tűnik, visszatalált arra az útra, amire Sousa alatt rátalált, Simon nagyon jó vétel volt, Feczesin egyelőre kérdőjeles. Remélem, a most padozó Kleinheisler és Trebotic is alkalomadtán tudja bizonyítani, hogy lehet rájuk számítani. A csapat most sokkal magasabban védekezik, mint Gomes idején és ez sokkal látványosabb, nem utolsósorban eredményesebb játékhoz vezet. Eddig hoztuk az összes meccset, igen imponáló gólkülönbséggel, de ne felejtsük el, hogy a szezon 20%-án vagyunk csak túl és szinte biztos, hogy jön majd hullámvölgy is – ahogy minden csapat életében van ilyen. Következő ellenfél az Újpest: csatáruk nincs, ugyanannyi gólt kaptak, mint mi, viszont nagyon keveset rúgtak. Ennek ellenére még veretlenek, remélem, hogy a hétvége után már nem lesznek azok.

Válogatott. Ehhez csak gratulálni tudok Csányinak és bandájának! Nem elég, hogy egy rohadt nagy, szaros valagat csináltak a szájukból (“külföldi edző lesz”), hamar bebizonyosodott, amit Pintér kinevezésekor mindenki mondott: a létező legrosszabb választás volt. Pintér szakmai tudásánál csak a kommunikációs készségei rosszabbak. Félreértés ne essék: nem kívánom vissza a Művész Urat, vele viszont hoztuk a kötelező győzelmeket. A nemzeti tizenegy következő állomása Bukarest – ott még magyar futballista nem lépett úgy pályára, hogy ne remegjen a lába. Az észak-írek ellen elvesztett 3 pontot sehogy sem lehet pótolni, legfeljebb ha Romániában és Görögországban nyerünk (amellett, hogy hozzuk a kötelezőket és ezzel a két csapattal itthon legalább döntetlent jáccunk). Nos, Pintérrel egyikre sincs esélyünk – már korábban is említettem, hogy nem leszünk ott a felemelt létszámú EB-n. Pintérrel egy beszari a válogatott, mint amilyen a Győr is volt az ottani munkássága alatt. Én ugyan azt mondom, felesleges lenne leégetnünk magunkat egy nemzetközi rendezvényen, de ha az MLSZ-nek feltett szándéka, hogy az ország valamilyen formában képviseltesse magát az EB-n, akkor gyorsan honosítsanak játékosokat és indítsák el valamelyik erősebb klubcsapatot a magyar bajnokságból a sorozaton az edzőjükkel együtt (mondjuk Kondást azért ne…). Viszont ha Pintért elmozdítják a helyéről, amire jó esély van, akkor azok is menjenek a fenébe, akik kitalálták, hogy ő legyen a szövkap. Mondok néhány nevet: Csányi, Berzi (neki egyébként is már nagyon régen el kellett volna takarodnia), Gellei, Róth, Király, Illés – a teljesség igénye nélkül.

Na még egy kis MLSZ. Ügyesen kitalálták a futballkártyát és a klubkártyát. Valamelyik mindenféleképpen kötelező, ha valaki MLSZ-rendezvényen akar részt venni: MB1, MK, válogatott mérkőzés. Nem ám úgy van, hogy megigénylem postán és megkapom, nem! Ez egy fényképes igazolvány – úgymond a könnyebb beazonosíthatóság okán. Nem értem, minek egy ilyen kártya, hiszen mindenkinek van személyi igazolványa, ami ugyanúgy fényképes. Ellenben még a megmaradt szurkolókat is elkergetheti az épülő-szépülő új stadionokból, az meg már most látszik, hogy a családok továbbra sem kívánkoznak a focimeccsekre. Most éppen a Debrecen-Pécs megy a tiviben, az új Nagyerdei Stadionban elvétve látni foglalt széket. Külön jó ez azoknak a szurkolóknak, akik ugyan külföldön élnek, de időnként megvizitálják a családjukat, barátaikat – na ők aztán végképp nem fognak kijutni a meccsekre, nem fognak hazamenni azért, hogy kártyát csináltassanak maguknak, fizetni meg végképp nem fognak érte, ha éppen hazalátogatnak. Jelentéktelennek tűnhet ez a létszám, de a legutóbbi adatok szerint egymillió(!) embert hagyta el eddig az országot, azt a néhány ezreléket, akik közülük potenciális meccsrejárók, meg kéne becsülni az MLSZ-nek, nem kizárni a stadionokból. Mindezt persze még lehet fokozni, vénaszkenner a Fagyi-pályán…