A Vidi ősze

Gyalázatos.

Kiesőhelyen álló csapatok szurkolói bizonyára furcsállják ezt a véleményt, pedig az eredménysort megnézve bizony az. Jöjjenek a számok, amelyekkel nem lehet vitatkozni.

Eredménysor:

Szerzett gólok száma fordulóról fordulóra:

A függőleges tengelyen a szerzett gólok számát ábrázoltam, a vízszintesen pedig a lejátszott fordulókat. 6-6 alkalommal szereztünk 1 illetve 2 gólt – ez a leggyakoribb eredmény ebben a kategóriában. 2 alkalommal 3 gólt rúgott a csapat és 1-1 alkalommal sikerült 4, illetve 5 gólt rúgni az aktuális ellenfélnek.
3 gólt 1 alkalommal kaptunk, a 17. fordulóban a Ferencváros ellen, 2 gólt a Debrecen, a Honvéd és a Diósgyőr rúgott nekünk.

Mindezeket azért írtam le – és a bal oldali grafikon is azért van itt -, hogy látható legyen: nem csak az utóbbi időben játszunk rosszul, hanem igen gyakran. Sajnos a szezon eleji sokgólos mérkőzéseink elfedték a gondokat, pláne, hogy utána még azért a 11. fordulóig sikerült hozni a meccseket. Valószínűleg José Gomes úgy gondolta, hogy ezzel a bajnokság letudva, már nincs mit tenni a csapattal, és ha majd felküldik a mezeket a pályára, majd az ellenfél berezel és öngólokat rúg.

A 11. forduló után állt a legjobban a csapat a bajnokságban, ekkor 28 pontunk volt az első helyen, mögöttünk a DVTK 24-gyel, majd a Debrecen 23-mal. A 17. forduló után a Lokinak 37 pontja van, nekünk 33. 6 meccsen mi szereztünk 5 pontot (27%-os teljesítmény), a piros-fehérek ugyanezen 6 forduló alatt 14-et (77%). A Lőtéri Kutya Kupában kikaptunk hazai pályán a Kozármislenytől (köszönjük, hogy rajtunk röhöghetett az egész ország), a Paks ellen egyszer 3-0-ról álltunk fel, a visszavágón hazai pályán kikaptunk 4-1-re, a Magyar Kupából pedig kiestünk a Diósgyőr ellen 1-0-s összesítéssel.

A 13. fordulóban Kaposváron játszottunk, ahol a biztos kieső Rákóczi megszerezte második győzelmét a bajnokságban – ellenünk! Szombathelyen, amíg a Haladás 11 játékossal volt pályán, lefocizott minket, 10 emberrel egyenlített, mi pedig 9 ellenében sem voltunk képesek az utolsó 10 percben megnyerni az összecsapást. A játékosok nagy része az EL-ben sikert sikerre halmozott, tehát azt nem lehet mondani, hogy nem tudnak focizni. Sajnos úgy tűnik, a kispadon vagyunk a leggyengébbek, José Gomes képtelen mentálisan felkészíteni a csapatot. Erre utal az is, hogy ha vannak is helyzeteink, zsinórban kihagyjuk őket, ami bizony koncentrációhiányra utal. Kaposváron negyed órát várt Gomes a cserével, miután a hazaiak megszerezték a vezetést, amit nem indokolt semmi, mert ott is pocsékul játszottunk. Kleinheisler és Zé Luis az utóbbi időben rendszeresen csere (8 gól), miközben Sándor és Kovács állandó kezdő, miközben semmi hasznuk a pályán. Szolnokiról rendszeresen gólt kaptunk az utóbbi időben, mégis csak most került ki a kezdőből (tudom, nem egyedül az őhibája, mert Kovácsnak kellett volna védekeznie előtte és ha ez elmaradt, akkor Szolnokival szemben mindig két támadó volt) – hogy most sérülés, eltiltás, vagy tényleg csak pihentetés okán, azt nem tudom.
Gomes képes úgy végigülni egy mérkőzést, hogy fel sem áll, meg sem szólal, amit egyszerűen nem értek. Igenis üvöltsön a játékosokkal, ha kell, rúgja seggbe őket a szünetben, ha kell, de ez az aludtej-figura, amit hoz, elfogadhatatlan. Sajnos tavaly tavasszal is fos volt a játékunk, most is az. Nem látszik, mit akarunk játszani, de legalább évente 1 alkalommal lövünk a 16-oson kívülről (mert a betömörülő védelmet át kell lőni – ezt még én, hülyegyerek is tudom) és ennél kevesebb alkalommal vezetünk gyors kontrát. Szolnoki, Alvarez és Vitor Gomez beadásainak száma, ami csapattársat is talál, alulról konvergál a nullához. Nincs meg az a dominanciánk sem, ami Sousával megvolt az utolsó 15 percben, ha hátrányban voltunk.

Mint már korábban leírtam: nem azért lett bajnok az ETO, mert olyan jók voltak, hanem azért, mert mi nagyon szarok voltunk tavaly. Visszafejlődik a csapat, amit most még meg lehet állítani, hogy legalább a következő szezonban esélyünk legyen a bajnoki címre (az idei már elment), de ha nem biztosítjuk időben a nemzetközi szereplést, akkor megismétlődhet a Podgorica elleni égés. Egészen egyszerűen nincs idő felkészülni a nemzetközi sorozatra, ha a május végén, június elején befejeződő bajnokságban még küzdenünk kell. El kell küldeni Gomes-t és helyette egy Sousához hasonló mentalitású edző kell, hogy visszakapaszkodhassunk oda, ahonnan lecsúsztunk. Gomes az EL-kiesés után nagy szájjal ígérte, hogy itthon mindent megnyerünk, de az MK-ból már kiestünk, a Lőtéri Kutya Kupában éppen továbbmentünk, a bajnoki cím pedig elúszóban van.

Viszlát, Mr. Gomes!