Nem jó nekünk világversenyre kijutni.
Éppen ezért nem is preferált. Most ért végett a Szerethető™ mérkőzése a csehek ellen és meggyőződésem, hogy még körülbelül 20-24 évig nem szabad világversenyre kijutnunk. Oka egyszerű: annyira rosszak a védőink, hogy semmi értelme magunkat leégetni 3 meccsen és hazajönni 0-17-es “eredménysorral”. A csehek csak maguknak köszönhetik, hogy nem nyerték meg a meccset, Jiracekről már egy éve is látszott, hogy nem való már a cseh válogatottba, most két lépésről rúgta fölé a labdát az üres kapunak.
Igazságtalan lenne, ha letagadnám, hogy voltak helyzeteink, de a meccs emberének, Bogdánnak többször is bizonyítania kellett, miért ő áll a ketrecesben, miért nem a lepkekirály… A védelmünk a középpályán nem létezik, a védősor tagjait meg nem játszatnám megye 2-nél magasabb szinten. A széleken akkor kerül mögénk az ellenfél, amikor akar, a védősor egy meccsen többször is képes elkövetni ugyanazt a hibát. Ez utóbbira az első példa a csehek gólja, ahol úgy szét volt csúszva a védelem, mint Bolond Johnny egy levél speed után, majd ezt a produkciót sikeresen másoltuk a második félidő elején. Gondolom azt próbálgattuk, hogy sikerülhet-e még egyszer megcsinálni… Nem rajtunk múlott, hogy nem jött be még egyszer a végeredménye.
Támadásban körülményesek és fogalmatlanok vagyunk. Támadásépítében egysíkú a recept: odaadjuk Dzsudzsáknak, aztán majd kezd vele valamit… vagy nem, de így a biztos. A mérkőzés előtt még örültem, hogy Hajnal nincs a csapatban, de Egervári “Picasso” Sándornak csak sikerült becserélnie – nem is volt Hajnalnak egyetlen ép megmozdulása sem. Régi szerelem ez, na, nehezen múlik el…
Koman alapvetően észrevehetetlen volt, amikor gyors kontrából a cseh védelem bal oldala mögé kerülhettünk volna, akkor nem adta Vanczáknak a labdát (…), inkább megpróbálta beadni középre, ahol nem lehetett több 5 cseh védőnél.
Nade miért is említettem az írás elején 20-24 éet a világversenyekkel? Mert körülbelül ennyi a minimum idő, amíg kinevelődik egy komplett és jó védősor – feltéve, hogy a remek szemű magyar edzőknek sikerül rátalálniuk ezekre a most megszülető gyerekekre. A védelmünk ugyanis azért rossz, mert a magyar edzőknek nemigen van fogalmuk arról, hogyan is kell jó védőket találni (persze másról sem, de most a játékoskiválasztás a szempont). Addig, amíg ki nem kopik a jelenlegi edzőgeneráció a futballpályákról, nem lesznek jó védőink. Figyelem! Nem világklasszisokról beszélek, hanem jó védőkről, ami két szinttel lejjebb van.
A románok bizony könyörtelenül büntetni fogják a védelmünk ilyen megingásait, Bogdán pedig jobbat érdemelne az ilyen kutyaütőknél, mint akik előtte játszanak. A mai meccsen a játékot többnyire a csehek uralták, oedig ez nem a Smicer-Berger-Poborski-féle csapat, mert a címeren és a nevükön kívül nem is emlékeztetnek rájuk.
Nincsenek illúzióim a román meccsel kapcsolatban, magyar játékos Mordorban odaát mindig remegő lábakkal lép pályára, most sem lesz ez másképp. Akkor sem, ha Sanyi szerint a mai “harcosságunkat” a románok ellen “kamatoztathatjuk” (ekkora üres lózungot baz+…).
Még egyet azért megjegyeznék a televíziós közvetítésekkel kapcsolatban: én az idősebb Knézy Jenő közvetítésein nőttem fel, csecsemőkorban két dolgot szívva magamba: anyatejet és Knézy közvetítéseit. Ő csak olyan csapatoknak szurkolt, akiket én finoman szólva sem szerettem (Fegyencváros, Bayern, Internationalelf), egy azonban vitathatatlan: ő tudott közvetíteni. A fiába nem szorult ennyi tehetség ebben a műfajban, sőt, semennyi sem. Minősíthetetlen, beszélni nem tudó kommentálásnak lehetünk fültanúi, nem csak a válogatott meccseken, de a magyar bajnokság közvetített mérkőzésein sem. Igazságtalan lenne azonban csak az ifjabb Jenőt kritizálni emiatt, Menczer Tamás igen nagy sikerrel és hatékonysággal múlja alul.
Foci egy amatőr szemével 