Viszlát, Európa!

Júliusig tartott a kupaősz.

Lemaradtam kicsit az írásokkal, aztán úgy döntöttem, hogy megvárom a második kör visszavágóinak eredményét és akkor összegzem a tapasztaltakat. Nos, ez tegnap megtörtént, jöjjön hát az összegzés.

A Vidiről már írtam, közvetlenül utánuk jött a Győr – hát nekik sincs mire büszkék lenniük. Ellenfelüket a Magyarországon az utóbbi 20 évben megfordult edzők legjobbika, Paulo Sousa irányította. Nyilván nagy könnyebség volt neki, hogy többször is összecsaphatott a Győrrel az elmúlt másfél évben, ugyanakkor Vidi-szurkolóként örülök neki, hogy a mi adósságunkból törlesztett feléjük egy picikét. (Itt és most leszögezem: nagyjából magasról teszek rá, hogy a Győr magyar csapat, nincs az a pénz, hogy bárhol, bármikor is nekik drukkoljak. Nincs “nemzeti érzés”, egy Arsenal-drukker sem fog soha a Manchester Unitednek szurkolni, én sem teszem ezt az ETO-val.) Remélem, a törlesztés megmarad a következő fordulóra is a Basel ellen.
Nade vissza a Győrhöz. A hazai 0-2 után jöttek az arcos nyilatkozatok, hogy győzni és továbbjutni mennek Izraelbe. Kevesebb arc és több teljesítmény, több futballtudás és több foci kellett volna a visszavágón és akkor nem 1-4 a vége. Győrben dühös az edző, dühös a tulaj. Puff neki és akkor mi van? Fehérváron is dühös volt mindkettő, személyi változásokat ígértek, ami meg is valósult: sikerült leigazolni Juhászt. Szuper… A Győr elvitte Martinezt a Honvédból, hogy aztán padoztassa a nemzetközi összecsapásokon, pedig a beállása után látszott, hogy komoly fegyver lehetett volna az iraeliek ellen. Paulo Sousa pedig semmi mást nem csinált a Maccabival, mint amit a Vidivel: a kerethez szabta a játékot, de mindenek felett első volt a stabil védekezés. Valószínűleg ezt a mentalitást Taljánföldön szedte fel magára, hiszen ott három klubban is szerepelt.

Honvéd. Idegenben buta gólokat kaptak, ráadásul a másodikat emberelőnyben, így nehéz helyzetbe hozták magukat a visszavágóra. A Vojvodina sem tündöklik régi fényében, de azért több focit tettek a pályára ellenfelüknél. Noha kevés esélye volt a kispestieknek a visszavágón, tükörsimán estek ki ők is. 1-5.

Loki. Az idegenbeli 2-2 után – amit akár meg is nyerhetett volna a Loki – bennük volt a legnagyobb bizodalmam, hogy sikerrel veszik az akadályt. Mint később kiderült, teljesen feleslegesen. 2-5.

A mérleg tehát: 6-16, egy győzelem, hét vereség. A következő posztban levonom a következtetéseket.