Mint ígértem, megpróbálom levonni az adódó következtetéseket a magyar kupacsapatok (le)szereplése után.
6-16. 8 meccs, 1 győzelem, 7 vereség. Ezt sikerült “eredményként” felmutatni, a nyár harmadik hónapjára nem maradt honi csapat az európai kupaőszre. Ahogy olvasom a híreket és fórum hozzászólásokat, mindenki többet várt: a szurkolók, a klubtulajdonosok, az MLSZ, mindenki. Én is, bár nyilván én a magyar foci szempontjából egy senki vagyok, egy az ezerfejűből.
Vidi-szurkolóként nyilván szülővárosom csapatára van nagyobb rálátásom, így az ott adódó következtetéseket hagyom a végére.
Először a Győr. 2010-ben a Montpellier kiverésével hirtelen megnőtt az étvágy és az arc. Az ezt követő eltiltás során minden ETO-drukker meg volt győződve arról, hogy az Platini bosszúja. Ne legyünk elszállva, egy kis csapattal nem fog foglalkozni sem Platini, sem senki más. Ezután jöttek a bajnoki címekről szőtt álmok, amelyeket sorrendben a Debrecen és a Vidi oszlatott szét, de azért sokadszorra csak összejött. 1 évvel ezelőtt a Győrt a tavaszi hadjárat során legyorsulta a Vidi, méretes ponthátrányból sikerült megszerezni a kisalföldiek elől az ezüstérmet. Az elmúlt szezonban végre összejött a bajnoki cím nekik, de ehhez kellett a Loki és a Vidi segítsége, ugyanis mindkét társaság lényegesen gyengébben teljesített, mint egy évvel korábban, ez tette lehetővé, hogy az ETO bajnok legyen. 1 ponttal ugyan többet szereztek, mint a megelőző szezonban, de kevesebb gólt szereztek és többet kaptak, kevesebb a győzelmük is, mindössze a sokkal több döntetlenjük miatt szereztek több egységet a pontvadászatban. Mindezt úgy, hogy bekkeltek a Loki, a Vidi és a Fradi ellen is. A bajnoki cím megszerzése során nekiálltak lábakat törni a győri hentesek, némileg több eltiltást megérdemeltek volna, pláne azok után, hogy a Videoton elleni MK-visszavágó után egy jelzés nélküli biztonsági őr nekiállt vegzálni a vendégjátékosokat.
Mindenesetre egyértelmű, hogy a Győrnél az egy évvel korábbi eredményekhez képest előrelépés nem történt, de legalább megnőtt az arc.
A Honvéd már tavaly is szerepelhetett a második számú európai kupasorozatban, akkor igazán nagy pech volt az Anji kifogása a második selejtezőkörben, noha az 1-0-s idegenbeli vereség ígéretesnek tűnt. Sajnos csak ígéret maradt, a papírformát nem sikerült felborítani. Mindenesetre a bajnokságban is úgy tűnt, hogy az olasz edzővel és a minőségi igazolásokkal erősödött a társaság. Ebből most keveset láttunk.
A Lokinál régi probléma a rossz edző. Kondás Elemér sajnos nem ért annyira a focihoz, mint arra szüksége lenne a klubnak, de legalább beképzelt, nagyképű alak – vagy legalábbis nekem ennyi jön le azokból az interjúkból, amiket ő ad. A túl sok bajnoki cím és a BL-szereplés szerintem elvette Kondás józan ítélőképességét és nem látja, melyek azok a hiányosságai, amelyek miatt egy sokkal jobb, külföldi edzőnek kellene átadnia a kispadját. Sanszosan ugyanez a helyzet a DVSC tulajdonosával is, pedig innen kívülről nézve, megérdemelnének jobb eredményeket Európában.
És akkor a Vidi. A helyzet szerintem nagyon gáz. A sok sajtóbeli pletykákkal ellentétben nem az MLS-es lehetőség izgatta Paulo Sousát, amikor szezon közben elhagyta a csapatot, hanem klubon belül egy régi, tiszteletet érdemlő, ámde a mai focinak már nem megfelelően képben lévő ember volt az, aki állandóan beleszólt a szakmai munkába és neki ebből lett elege. Sousával a csapat igen hatékony játékot mutatott be, pláne az EL-ben. Túljutottak a Slovanon, a Genten, a Trabzonsporon, a csoportban is letették a névjegyüket. Tartottam tőle, hogy távozása problémákat okoz és sajnos ez be is igazolódott.
José Gomes igérete szerint megmarad a kiváló védekezés, csak ehhez majd látványos támadófoci is társul. Ehhez persze azonnal tapsoltak az olyan focihoz nem értő kóklerek, mint Bognár “Kaszinós” György, noha Gomes ebből nem mutatott semmit még. Nos, 15 forduló után a Vidi a 4. helyen állt, 20-13-as gólaránnyal. A szezon végén 2. hely, 52-24-es gólarány, vagyis látszólag Gomes megtartotta az ígéretét. Azonban a kép nem ennyire egyértelmű. A Magyar Kupában az elődöntőben kiestünk a Győr ellen, mert hazai pályán kikaptunk, aztán hazai pályán kikaptunk a Ferencvárostól is a Ligakupa-döntőben, méghozzá megalázó 5-1-re. Ha a tavasszal szerzett 14-0-s rohamunkat leszámítjuk a 17-19 fordulók között – ami igen kivételes eredménysor -, akkor a kép már sokkal árnyaltabb. Nem azt mondom, hogy rossz, hanem azt, hogy ebből 10-et a két kieső ellen szereztünk, ami azért a mezőnyhöz lépest átlag feletti teljesítménynek tűnik (noha a számoknak nem néztem utána), a Honvéd elleni 4-0 meg igen kimagaslónak. Ebben a 3 fordulóban körülbelül 6 góllal szereztünk többet, mint az várható volt – hozzáteszem, ez szigorúan magánvélemény és egyáltalán nem baj, hogy így történt. Amivel bajom van, az a mutatott játék. Nemhogy látványos támadójáték nem volt, hanem igen sokszor szenvedtünk, Nikolic teljesen magára hagyatva próbált küzdeni a védők gyűrűjében. Valószínűleg az ő teljesítményén igen mély nyomot hagyott, hogy a téli átigazolási szezonban nem engedték távozni Olaszországba. Sajnos a védőink is sokszor magukra lettek hagyva, ennek igazolására tervezek majd egy kis képes elemzést – meglátjuk, hogy sikerül. Ez utóbbi jelenség vezetett végül a Ligakupa-döntő megalázó elvesztéséhez.
Van még két dolog, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Ez pedig az, hogy a mérkőzések végére nemhogy a Sousa alatt megismert dominancia megmaradt volna, hanem olyannyira eltűnt, hogy nyoma sem maradt. Ha Sousa alatt hátrányban voltunk az utolsó 10-15 percben, az ellenfélnél alig volt labda. Most már ennek nyoma sincs. A másik pedig, hogy Sousa alatt nemigen hátráltatták sérülések a csapatot, most pedig igen. Mondhatnánk, hogy ez szerencse kérdése, de nem az. Ez elsősorban erőnléti kérdés, márpedig erőnléti problémák egy olyan edző csapatánál, aki korábban erőnléti edzőként tevékenykedett, elfogadhatatlan.
Mind a Vidi, mind a Győr kiesése után elhangzottak olyan hangok, hogy személyi változások jönnek és néhány játékosnak megváltozik a munkaerőpiaci státusza. Nos, ez Fehérváron nem igazán valósult meg, de sikerült leigazolni azt a Juhászt, akinek érkezésével – érzésem szerint – instabil lett a Vidi védelme. Ha előre, a csatársorba igazoltuk, akkor még lehet ennek az igazolásnak alapja, hátra nincs.
Kíváncsi leszek, hogy a Győrnél hány játékost tesznek lapátra. Az a gyanúm, hogy mennyiségben közelíteni fogják a fehérvári csapatot.
Foci egy amatőr szemével 