Tegnap megmérkőztünk a Mladost Podgoricával az EL-selejtező első körének odavágóján.
Sok pozitívumot nem tudok elmondani a győzelmen kívül. A vendégeken egyértelműen látszott, hogy nincsenek egy súlycsoportban velünk, ennek megfeleleően 12 emberrel védekeztek – nem lehet ugyanis szó nélkül elmenni a mérkőzés bírája mellett, aki partnere volt a vendégeknek a fetrengésekben. Ezt ők már gyakorlatilag a 2. perctől kezdve művelték, méghozzá igen magas szinten, majdnem Oscar-díjas alakítások voltak. Az időhúzásokért a sárgák egyértelműen elmaradtak.
Sajnos azt is meg kell említeni, hogy nagyon gyengén játszottunk. Amikor a második félidőben látható volt, hogy minden vendégjátékos a saját térfelén tanyázik, nem próbálkoztunk átlövésekkel, mindig mindent be akartunk vinni a gólvonalig. Betömörülő védelmet szét kell bombázni, egy rosszul megpattanó labda akár a hálóban is landolhat. Szerintem a távoli lövéseket nem is gyakorolják a játékosok, mert már a tavaszi szezonban is látványos volt a csapat ezen hiányossága.
Azért van ok bizakodni is: mivel nyertünk, ezért az ellenfél a visszavágón eredménykényszerben lesz. Attól nem kell tartanunk, hogy a Podgoricát majd saját szurkolótábora győzelembe hajszolja, mert Montenegróban is kiscsapatnak számítanak, szurkolótáboruk nagyjából 1000-1200 főre tehető. Ha viszont ők megindulnak támadni, akkor nekünk lesz helyünk kontrázni, és az ott adódó lehetőségeinket sousa-i hatékonysággal kell kihasználnunk. Ehhez persze sokkal gyorsabb játékra lesz szükségünk, mint amit tegnap láthattunk.
Legvégül tartozom gratulációval a Honvédnak, akik már idegenben egyértelművé tették, kinek is kell továbbjutnia a párharcból.
Foci egy amatőr szemével 